Otthon, 'édes' otthon?!

Megjöttem Budapestre. Nem tartott sokáig, hogy kis hazánk túláradó kedvessége mohásbunkóként fejbe ne kólintson. Ma pár dolgot el kellett intéznem a városban. Olyan fantasztikusan ritka, és ezek szerint megoldhatatlan feladatokat, ami szegény megfáradt ügyintézőket és boltosokat a kétségbeesés és öngyilkosság határára lökte.
Nos, hol is kezdjem. Mi is volt a probléma? Nem működik a bankkártyám. Nyilván elromlott. Nyilván kell egy új. Nem gondoltam volna, hogy ez ekkora gond, baj nehezen megoldható feladat. Tévedtem. Bellibbentem hát a bankba. Szám húzás, várás, sorra kerülés.

"Szép jó napot kívánok!" köszöntem udvariasan, jó kedéllyel a láthatólag robbanás szélén álló díszpicsának.
"'napot" mormolta fel sem nézve az ügyintéző lány. Gondoltam biztos a nyakát ékesítő strassz pánt túl szoros, vagy a körmei kopnak a billentyűzettől, és ezért ilyen bosszús.
"Elromlott a bankkártyám. Kéne egy új." igyekeztem egyszerűen, és röviden elmagyarázni problémám.
"Az nem lehet. Ezek a kártyák nem romlanak el." lepett meg válaszával hidrogén hercegnő.
"Márpedig ezt nem ismeri fel az automata. Tehát elromlott."
"Ezt egész biztos, hogy nem tudjuk megoldani." kaptam a frusztrált, és ideges választ a segítőkészség legkisebb csírája nélkül.

Ugyan kicsit elszoktam már ettől, de azért mégis itt nőttem fel. Ilyenkor nem szabad feladni. Kitartottam hát, és jelentősebb győzködés után azért csak kitalálta, hogy mégiscsak lehet új kártyát csinálni. "De az nagyon sok munka." És mindjárt itt van Karácsony, jöjjek vissza az ünnepek után. Ezen a ponton már nem hittem a fülemnek. Fantasztikus. Az ügyintéző nem szeret ügyintézni. Az embereket sem szereti különben sem, igazából műkörmös akart lenni, de véletlenül egy bankban kötött ki.
Otthon, 'édes' otthon...

forraltan vásárolva

...és csak terjed és terjed. Mint a pestis, megállíthatatlanul csak terjed. Először a nagy turista csomópontokon jelent meg. Aztán házról házra fertőzi meg az egész várost a karácsonyi díszkivilágítás, és giccshalom. Feltartózhatatlanul, és könyörületlenül maga alá temetve a várost. Házak lassanként már nem is látszanak. Minden piros, aranyszínű, vagy legalábbis villog. Kitömött, fröccsöntött, függesztett, támasztott, ragasztott.... mindenhol mikulás, angyalka, bárányka, mindegy mi, csak puha legyen és giccses.
A helyi lakosság, pedig a tömeghipnózis hatása alatt, illetve a mindenhonnan csobogó forralt bortól megittasulva vásárol.
Szerintem érdekes lenne megnézni a forralt bor fogyasztás, és a vásárló kedv közti összefüggést. Erős korrelációt vélek felfedezni.

lokál-jeti

Berlinben hihetetlen formák flangálnak az utcán. Van itt a környéken egy lokál-jeti. Ahogy az egy igazi jetihez illik, nagy szakáll, torzonborz hajzat, benga nagy figura. Most, hogy dermesztő már itten az idő, az időjárásnak megfelelő, de szükségtelenül koszos 'michelinbaba' kabátban. De persze mindez még annyira nem is meglepő, minden városban vannak igénytelen formák, és amíg hideg van, és hátszélben találkozik vele az ember, annyira nem is gyomorforgató.
No de ami a mi lokál-jeti barátunkat igazán kiemeli a lepukkant tömegből, az az, hogy ő mindezt mezítláb adja elő. Mindegy, hogy röpködnek a mínuszok, ő akkor sem kényszeríti lábfejét zokniba, cipőbe, mamuszba, csizmába, hajóba, akármibe... csak úgy mezítláb. Nem is értem, hogy hogy van még lábfeje. Miért nem fagyott le?!

nyeregfagy

Bekopogott a hideg. Vagyis inkább dörömbölt. Megmutatta, hogy itt mekkora farkasok fognak majd üvöltözni a közeljövőben.
Ma reggel a biciklimet eloldozván kedvenc póznámtól arra lettem figyelmes, hogy a nyergemet egybefüggő jégréteg fedi. Ennek bevallom nem örültem, igaz csudi szép látvány, de hajnalban, egyébként is jeges tenyeremmel jeget olvasztani tomporom védelmében mégsem tartozik kedvenc foglalatosságaim közé. De mivel nem volt nálam nyeregjégoldó (Sattelenteiser), mit volt mit tenni, szakszerű "dörzsi-dörzsi" módszerrel eltávolítottam jeget, hogy husssss útra kelhessek.
Inkább nem részletezem, mi mindent kellett még jégteleníteni, mire áttekertem keresztbe a városon...

Thomas

Íme Thomas, a 'zongorám'. Kicsit kisebb, kicsit fújósabb, mint egy Bösendorfer, de az enyém. Praktikus lélegeztető gégecsővel. Elegáns, dizájnos, kottatartónak is használható tokkal, vonó nélkül.
Végre billentyűk!



Mai melodika rejtvényünk:
Céééé desz cé gé bé c é gé béééé
cé desz cé desz cé há gé bééé
cé há bé á ász gé gesz efffff

A helyes megfejtők között értékes nyereményeket sorsolunk ki.

Mission impossible

Jelentős kihagyás után újraéled a blog. Yuhuu. Kritikus tömeg döngette virtuális blogházam ajtaját, követelvén rendszeres agymenésem közjóvá tételét. Hát íme. Engedek a nyomásnak, és nyomás, írok is.

Rövid, frappáns címet is adtam kis opuszomnak:

Berlini lakáskeresde zongorára és kötél idegekre, avagy lehetetlen küldetés - Szigorúan öt negyedben (ezt a referenciát kedves zenészismerőseinek küldöm, és mindenkinek, aki szereti)


Úgy esett, hogy Berlint egyre jobban szeretem, ezért elhatároztam, hogy az eddigi bérelt szobát lecserélem egy bérelt lakásra. De, mint az kiderült ez a feladat Berlinben nem is olyan egyszerű. Meglepő, mert bőséggel van üres lakás, van sok bérlő is persze. Van természetesen internetes kereső. Tehát minden adott lehetne, hogy egyszerűen és fájdalom mentesen lehessen bérleményhez jutni. Nu, de ez csak a látszat. Valóságban vérre menő harc folyik a kétségbeesett és elcsigázott bérlőjelöltek között.

Kezdjük hát a folyamat elején. Netre föl, böngészde indul. Sok sok lakás, sok sok kép, kevés kevés információ. A berlini lakáshirdetők nem ismerik az alaprajz fogalmát, más magyarázatát nem látom, hogy miért nem része a hirdetéseknek ez a furfangos, és felettébb hasznos kis képecske. Csak ajánlani tudom, tessék hirdetéseket nézegetnek. Elképesztő fotókat lehet látni. Csillárok, asztalok, buszmegálló a ház előtt, virág az erkélyen. Mindenről készítenek fényképet, csak az nem derül ki, hogy a lakás milyen. Ráadásul a leírásban sem bízhat meg az ember. Egy három szobás nyolcvan négyzetméteres délnyugati lakásról hamar kiderül, hogy északkeleti, ötven négyzetméter sincs, és inkább másfél a szobák száma, mint három.
Tehát alaprajz nem létezik, de cserébe időnként Dosztojekvszkijt megszégyenítő leírásban próbálja a tulaj elmagyarázni, hogy hogyan is néz ki a lakás....'a napfényben úszó folyosón balra a fürdőszoba tárul elénk....a nappaliba érkezvén a ház előtt 43 éve ültetett diófa töri meg a beérkező sugarakat...." szigorúan passzívban persze (ezt a referenciát nyelvész barátaimnak küldöm, és mindenkinek, aki szereti).

Ha már kinéztünk a neten pár lakást, akkor jön a második akadály. Lakáslátogatás. Erre kedvelt módszer az 'open house'. Nyitott ház, szép német szó. Ez azt jelenti, hogy a közvetítő odacsődíti az össze érdeklődőt valami lehetetlen időpontban. Mondjuk szerda 10:37. Az összeverődő tömeg, mint a harmadik front megszállja a lakást. Ilyenkor van 23 perc megnézni az objektumot 78ad magunkkal. Kb. annyit látni, mint a négyeshatosból kedden délután fél hat körül a Nyugatinál. Értéktárgyakra vigyázni, zsebesek!

Ha esetleg találunk egy lakást, ami tetszik, akkor jön még a neheze. Meg kell küzdeni a többi jelentkezővel. Iszapbirkózni szerintem könnyebb lenne, mint ez a papírharc, amit be kell mutatni. Igazolás mindenről. Születésről, létezésről, levésről, levesről, 'hűdenagyon igazán, de tényleg nem vagyunk csalók' papír, de most már tényleg ez a nyomtatvány igazolni tudja, hogy de tényleg, ha mondom nem vagyunk csalók.

Egy biztos, mikor sikerül megkaparintani a hőn áhított lakot, igazán lehet örvendezni. Eufória, endorfinok, boldogság. Az enyém, drááágaszáágom (ezt a referenciát a Tolkien kedvelő ismerőseimnek küldöm, és mindenkinek, aki szereti)

"csapatépítés"

Minapában hazaérkezvén a szobám ajtajára biggyesztett cetlit találtam. Az üzenetben főbérlőm lendületesen kusza kézírásával kissé meglepő kéréssel fordult hozzám. "Kérlek, ne porszívózz a nappaliban, mert masszázsdélutánt tartunk."
Persze ez a kérés önmagában még nem feltétlen meglepő, de tudni kell, hogy nappali gyakorlatilag nincs a lakásban, egy előszoba kiszélesedés talán, esetleg nagy jóindulattal egy előtér. De nappali... az nincs.
Továbbá ugyan szoktam időnként porszívózni, de a portalanítás ezen gépesített módjának mégsem vagyok fanatikus hódolója. Nem üzenek hadat naponta kétszer a porcicáknak -oroszlánoknak és -cibetmacskáknak. Összegezvén hát, a kérés kissé nehezen volt értelmezhető, de annál könnyebben tudtam eleget tenni neki. Az indoklás azonban bevallom kíváncsivá tett.
Itt még gyorsan megemlíteném, hogy főbérlőmhöz vendégek érkeztek pár napra. A cipőkből gyorsan kikövetkeztettem, hogy egy lyány és két férfiú... vagy nagyon nagy lábú nő.

Ekkortájt csapta meg orromat a tömény füstölő illat. Vagyis inkább szag, mert hát az illat az inkább olyan kellemes változata a szaglásunkat érő ingereknek, ez pedig inkább offenzív és büdösként volt kódolható.

De egy ilyen kis apróságon mégsem fogok fennakadni. Lemondtam olthatatlan vágyamról hát, hogy a nemlétező nappalit kiporszívózzam. Nem telt el öt perc sem, hogy kiderüljön mit is értett kissé neurotikus főbérlőm a 'masszázsdélután' alatt. Egy horda felajzott víziló sem csap ekkora zajt. Beindult hát az akció. Eredeti, Sherlock Holmest is megszégyenítő következtetésem a cipők számossága és a lakásban rejlő egyedek száma közti összefüggés alapján helyesnek bizonyult.

Persze mindenkinek szíve joga 'csapatépítő' tréninget tartani otthonában, de röpke 36 óra elteltével a folytonos zaj bevallom kezdett terhessé válni. Időnként ugyan konyhai csörömpöléssel egybekötött rövid energiatankoló szünetek szakították meg az akciót, de kis szobám magányában bevallom kezdett igazán az agyamra menni különösen az egyik tenyészbika bőgése.

Csak egyet nem értek igazából, miért nem szabad közben porszívózni? Ez kb. olyan mintha kiírnák a reptéri leszállópálya mellé, hogy ne nyírj füvet, mert zajos.

itt a kuka, hol a kuka

Több mint egy hónapja blogoltam utoljára. Az utolsó bejegyzésemben pedig az esőről értekeztem. Ez nem változott. A város azóta is víz alatt van. Az elázás minden variációját kipróbálhattam már. Egészen más például jégesőben bőrig ázni, mint mondjuk lassú, szemerkélő szitálásban.
Na de nem is erről akartam írni. Sok minden történik itten, de a mindennapi taposómalom... ouch visszarakom a közhelyszótárat a polcra. Nos, a napi rutin részletezése nem feltétlen izgalmas téma. És itten el is jutottunk a blogolás legnagyobb kérdéséhez. Miről is írjak. hmmmmmmmmmmm hát persze, hogy a főbérlőről.

Nevezzük mondjuk Melindának.

Nos Melinda nem kimondottan pedáns, de cserébe neurotikus. Tegnap például kidobta a szemetest. Igen, nem félregépeltem, a szemtest, nem a szemetet. Persze ez még nem feltétlen megdöbbentő, mert mondjuk eltörhetett volna. Vagy van egy másik, vagy már nem tetszik a dizájn. De igazából csak fogta, és levitte a szeméttel együtt, és azt is kihajította, elvégre az is műanyag. Szigorúan szelektíven.
Kiváncsian várom, mikor fog feltűnni neki, hogy nincs szemetes. Bizonyára boci szemekkel fogja kérdezni, hogy hová is lett a veder. Egy két lábon járó tornádó. Én pedig obszervatóriumosdit játszom. Szórakoztató megfigyelni, hogy merre is fúj, hogy is forog.

A zeső

Lehet itt egy esőtáncot járó szekta. Nagyon szorgalmasak és ráadásul nagyon megy nekik, profik, hiszen esik. Már megint.... vagy lehet, hogy még mindig.....Néha zuhog is, meg csepereg, esetleg szemerkél, vagy dézsából öntik. Már nem is követem, csak csöndben ázom. Bézzenek a birkák, én csak ázom. - Ezt az értelmetlen nyelvi leleményt édesapámnak küldöm, és mindenkinek, aki szereti... De hol is tartottam. Ja igen. Szóval én csak ázom, mert Berlinben ázni azt lehet. Ha így folytatja az időjárás, akkor Berlin Atlantisz sorsára jut. Persze egy vízalatti városnak is megvannak az előnyei. Remek búvártúrákat lehet szervezni. Az úszás egészséges, jó hatással van a vérkeringésre. Fellendülhet ismét a német tengeralattjáró ipar...

Attól még, hogy esik közlekedni azért kell. Hansot, a bringámat már felpiszkáltam. Igazi vízibicikli. Extra brutál ültetett trapézoid sárhányó szoknya, vízálló nyereg. A táskámban pedig mindig ott figyel az eső szett: esőponcsó, sztrato 2000 nedvszívó rongy a vizes nyereg szakszerű letörlésére, gatyacsipesz, sildes sapka. Azt hiszem lassanként ki kell egészíteni a szettet evezővel, mentőmellénnyel, vasmacskával és merítő vödörrel... Én leszek a hajó kapitánya.

sör

Azt hiszem nem újság, hogy a németek általában szeretik a sört. Sőt, sokat is isznak belőle. Elvégre, ha valamit szeret az ember, miért ne kortyolgatná szorgalmasan. Ez önmagában még nem lenne persze baj. Igaz, ha az ember sörözik, akkor elébb utóbb be is rúg. Még ez sem feltétlenül probléma. A zajongó, azt hiszi magáról vicces részeg nem az igazi probléma. Sokkal, de sokkal bosszantóbb és érthetetlenebb, hogy mi az ördögnek kell a sörösüvegeket földhöz vágni. Németes alaposággal úgy, hogy jó apró szilánkosan beterítsék egész Berlint. Mintha lenne valami tranzdimenzionális erő, melynek egyetlen célja, hogy egyenletes, csillogó üvegszilánk bevonatot képezzen Berlin utcáin és járdáin. Ez a paranormális lény, felettébb szorgalmas, és úgy fest, hogy különösen hatékonyan tudja megszállni és üvegtörésre bátorítani a sörfogyasztó helyi fiatalságot, középkorúságot, öregséget, fiúkat, lányokat, híres emberek, kevésbé híres de azért talán páran felismerik embereket...

Az eredmény pedig nem más, mint remek üzlet a kerékpárgumi iparnak. Hmmmm lehet, hogy a lénynek gumigyára van?!

Mozi

Otthon is ritkán járok moziba, itten sincs ez másként. Nu de mivel az időjárás úgy döntött, hogy idén divatos az eső, ezért valami beltéri program után néztem. A mozi ideális időtöltésnek tűnt.

Remek élmény, de nem a film miatt. Az sem volt rossz, de lényegtelen. Ami sokkal izgalmasabb, hogy hogyan is járnak itten az emberek agyat zsibbasztani a multiplekszbe.

Mint azt már megszoktuk a kiválasztott, megnézni vágyott film előtt természetesen elkerülhetetlen reklámblokk és tréler összeállítás itt is dívik. Ezt a furfangos magyar néző egyszerű késéssel elkerüli. A hat órás filmre kényelmes negyed órás késéssel érkezvén még esetleg a végét elkapja, vagy kiszalad pattogatott kukoricáért, hogy legyen mivel bosszantania a szomszédot, de semmiképpen nem ül bent már hatkor.

Itten ez ám nem megy. A hat órás filmre mindenki már kukoricával, kólával gumimacival és mindenféle értelmetlen dzsánkfúddal felfegyverkezve a helyén ül kicsivel hat előtt. A terem még világos, de már tele van. Két pimasz fiatal, biztos külföldi, az első reklám közben érkezett, szegények égő füllel nagy hümmögés közepette botorkáltak a helyükre. Elvégre a szolgáltatás része a hirdetmény. Kezdés hatkor, nem pedig hat óra KETTŐKOR.

Még egy érdekes részlet, hogy a poppcorn ropogtatás valahogy mintha hosszabb ideig tartana. Tartalékolnak. Még a filmre is marad.
Azt hiszem nem is meglepő, hogy a vége feliratokat is végig kell ám nézni! Jól nevelten, a helyünkről. Elvégre az is része a filmnek.

tudományos zene

Tegnap egy nagyon érdekes koncerten voltam. Nem feltétlenül zenei értelemben izgalmas, hanem tudományos. A szó szoros értelmében. A Cuarteto Apasionado gitárkvartett játszott. Ez önmagában még egyáltalán nem izgalmas persze. De mindezt a Max Planck intézet agykutató részlege szervezte. Mind a négyük fején vízilabdás úszósapka elektródákkal díszítve. Kezükön, mellkasukon, arcukon érzékelők. Tiszta sztártrek felszerelés. Ugyanis EEG és EKG és még ki tudja milyen hárombetűs kombinációs gépekkel rögzítették a játék közben mi is történik az agyukban, a testükben.
A kutatás célja egyébként kideríteni, hogy az együtt zenélés közben összehangolódnak-e az egyes játékosok agyhullámai.
http://www.mpib-berlin.mpg.de/sites/default/files/press/postkarte_laborkonzert_final.pdf

A koncert zenei értéke elhanyagolható volt, de mikor a ráadásnál kivetítették mögéjük az agyhullámaikat az magával ragadó élmény. Pusztán az lenyűgöző látvány, hogy játék közben milyen rendezettek az agyhullámok, a darab végeztével pedig össze vissza ugrál minden.

bokros teendők

Festival der Kulturen
Bizony bizony. Van itten ez az állítólag szuper híres kultúrák fesztiválja. 4 nap őrület. Most volt pünkösdkor. Elvileg ez egy gigászi, ingyenes zenei fesztivál. Legalább is ennek hirdetik. Hát zene volt persze bőven, de a fergeteg, az embertömeg és az elképesztő zaj elnyomta. Így visszatekintve találóbb leírás lenne az ívászat fesztivál. Lényegében abból áll a program ugyanis, hogy az arra érdemes vagy érdemtelen lakók standtól standig ténfergve leigyák magukat. Stand pedig akad bőven. Van ahol kis üveg bigyót, van ahol, kicsit nagyobb posztó cuccot, mütymütyöket lehet kapni. Lényegében szép, vonzó de alapvetően használhatatlan dolgok kimeríthetetlen tárháza. Szokásos zsibvásár. Van persze májszkolben, fagyi, vattacukor.....

Ami viszont szinte felfoghatatlan, hogy hivatalosan hétfőn este hétkor ért véget a rendezvény, és a vásárosok tényleg percre pontosan hétkor be is zártak, elkezdtek pakolni, és éjfélre már nyoma sem volt a több százezres tömegnek. Összehangolt, jól begyakorolt mozdulatokkal rippsz ropsz minden elpakolva, hazamenve.
Kb. fél óra alatt a tömeg is eloszlott, mihelyst az alkoholmérés befejeződött...

Természetesen ennyi részeg ember német vagy nem német odapiszkít, ahova nem kéne. Lenyűgöző milyen változatos technikákkal tisztítják a bokrokat. Zárás után hirtelen a semmiből narancssárga munkások szorgos csapatai lepik el az utakat. Bokor tisztító kommandó, pohárszedők... szigorúan szervezve, hatékonyan.

Szóval a bokortisztítás, ha már ennyit emlegettem, úgy zajlik, hogy jön egy ember egy nagy hangos géppel, ez fújni tud. Kifújja a bokor alól az ott alvó csövest, kutyakakát, sörösüveget, és bármi mást, ami véletlen ott maradt volna. Bokor marad a helyén.
Utána jön egy másik ember, nála is van egy hangos gép. Ez szívni tud. Az imént odébb fújt dolgokat értelem szerűen összeszívja . Azért nem tudja direkt a bokor alól felszívni a dolgokat, mert akkor szegény bokor is a gép gyomrában végezné.

Szóval fesztiválnak fesztivál. Nincs sok különbség. Csak talán annyi, hogy minden program pontosan kezdődik. Mintha nem ismernék a csúszást. Németesen hatékony a szervezés. De a részeg ember, az nemzetiségtől függetlenül, hangos. Nem szeretem a tömeget.

csobb?

Többen reklamáltak, miért nincs blogolás. Hihetetlenül sok minden történik itten egyszerre. Ez persze jó is, meg rossz is. Hol is kezdjem. Ez jutott eszembe hirtelen:

Berlin környéke híresen tele van tavakkal. Itten mindenki oda meg vissza van vele, mennyire klafa, hogy ilyen sok tó van. Nem kell órákat utazni, sutty ott is van az ember. Paradicsomi körülmények, természet, víz, kacsák, rét, lehet úszni, napozni...
Nu, gondoltam meg is nézem magamnak. Elvégre annyira csábítóan hangzik a 30 fokban egy tavi kirándulás. Felkerekedtünk hát itten kis magyar különítménnyel az állítólagos 'legjobb' közeli tóhoz. Krumme lanke. Krumme annyit tesz, mint görbe. A lanke nem tudom mi lehet, nem sikerült kideríteni, de van belőle görbe minden esetre.
Szóval piknikestül, pokrócostul elgurultunk a hőn áhított tóhoz. Hááááát. Tónak tó, de azt hiszem ezzel ki is merült az élvezeti értéke. Igazi zöld víz, alga szag, pucér német nyugdíjasok, szemét, kutya, árnyékkergetés...
Görbének görbe mondjuk, tehát a neve találó. Lehet, hogy a 'lanke' annyit jelent, hogy büdös, koszos, sokan vannak benne, és még pucérak is?

Kejekem van!

Hát nem kipukkadt! De, biza. Megyek, hogy guruljak, erre lapos, mint a palacsinta. Mármint a bringán a hátsó gumi. Ez még nem annyira váratlan azért. Ha az ember sokat gurul, előbb utóbb csak rámegy valami üvegszilánkra és hirtelen azt hiheti, hogy tán biz egy eltévedt kígyó ragadt a küllők közé. Hiszen sziszegni kezd a drótszamár. Pedig a szamarak inkább mmmmmmmmmmm mit is csinál a szamár, nem nyerít, de nem is nevet. Azt mondja iáááááá, nem pedig sssssssz. Kell lennie erre is valami szónak.
Szóval visszatérvén a lényegre nem lehet annyira nagy probléma, azért egy lyukas gumi még orvosolható. Sebtiben bringás boltba betér, mosolyog, és a szerelőfiú azonnal intézkedik.
Na de az már nem járja, hogy másnap is laposra taposva vár a drótszamár hajnalban. Irány a szokásos bringabolt, sutty és kész. Na de, hogy harmadjára is!!! Ez már nem döfi, vagyis, hogy pont döfi. És ezért ereszt.
Nem hagyom ám magam. Beszereztem ultramegahyperűrtechnológiás, a názánál is ilyen van a holdjárón, nem lukad ki még fúrógéptől sem külsőt. Mwuahahaha. Lassanként többet ér a gumi a bringán, mint maga a kerékpár.

FKK

Berlin toleráns város, Berlin rendezett város. Berlinben mindenre van kijelölt, speciálisan az adott tevékenységre fenntartott hely. Például, ha grillezni támad kedvünk, akkor a parkban a grillezésre kijelölt helyen ezt megtehetjük. Labdajátékok szerelmeseinek is van külön rét. Kiépített homokos strandröplabda pálya... játszótér, gyereklegeltető...
De ez mind persze érthető, és nem is igazán érdekes.
Múltkorjában azonban, mikor egy felfedező túrám alkalmával ismét a parkban csavarogtam egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki pucér körülöttem. Mint utóbb kiderült ugyanis, egy pucérkodásra hatóságilag kijelölt réten találtam magam.
Elég meglepő látvány, mikor gyanútlanul a grillező, labdázó nép között kerekezvén egyszer csak mintha, egy varázsütésre mindenkiről lerobbantották volna a ruhát. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, tán biz tudtomon kívül megcsípett valami radioaktív pók, és szuperhősként röntgen látásom alakult ki. Persze hamar rájöttem, hogy valószínűleg inkább a németek FKK mániájára kijelölt rétre tévedtem. Nagy hagyománya van itt a Frei Körper Kulturnak, azaz szabad test kultúrának, ami mezeien annyit tesz, hogy pucéran van sok ember egy helyen, vannak akik nudizmusnak vagy naturalizmusnak nevezik a jelenséget. Én igazán ugyan nem értem, miért is jó pucéran grillezni, ráadásul szerintem még veszélyes is, de hát ha valamit ennyien szeretnek biztos van benne valami. Itt azért hozzá tenném, hogy a napocska ugyan sütött, de melegnek azért hideg volt.

zöld

Elképesztő mennyire zöld ez a város. Eleve sok park van. De nem a parkok miatt zöld a város, hanem az utcákat díszítő árnyas fák miatt. Bármerre is kerekezem minden zöld. Még a panelrengeteg sem nyomasztó annyira, mert zöld. Szeretik a zöldet. Vigyáznak a zöldre, ápolják a zöldet.

Hétvégente, ha süt nap az egész város megkergül, és kivonul a parkokba grillezni. Én nem igazán látom ennek értelmét, hiszen annyira megtelnek a rétek, hogy egy plédnyi helyet sem lehet találni. És ha nem vigyáz az ember, akkor a szomszéd alaposan bepácolt sercegve sülő húsa átlóg a grillre. Közben időnként egy egy alacsonyan szálló tollaslabda fűszerezi a salátát. Akkora zaj van, hogy az állatok az Alexander placcra menekülnek a rekettyésből oltalmat keresve a japán turistáknál.
Cserébe viszont a város többi része kiürül. Igazából, ha valaki nyugalomra vágyik, ilyenkor kell az egyébként forgalmas részeken sétálni, metrózni...

bürokrácia diszkrét bája

Napos délelőtt oldalamon spanyol ismerős. Megkért segítsek neki intézkedni. Ugyan pötyög németül, de ezt kizárólag én tudom, mert mikor beszél igazán ember legyen a talpán, hogy kitalálja, ez most német, és nem spanyol.

Nincs messze a hivatal. Ez egy axióma itten. Minden második sarkon ugyanis emelkedik egy jelentősebb épület, mely büszkén hirdeti 'hivatal'. Ezen varázsintézmények gyomrában dolgozik fél Berlin. Csak nyugodtan, kimérten, udvariasan.

Nagy levegő, és belevetettük magunkat a kalandba. Hamar kiderült, hogy a nagy szürke épület nem a megfelelő a probléma orvoslására. Irány a piros az utca másik oldalán.

Szám húzás, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel át kellett gurulni a sárga épületbe, két sarokkal arrébb.

Számháború, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel fel kellett menni a harmadikra. Itt már csak a legkitartóbb intézülendők várakozhatnak.

Számháború, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel vissza kellett menni az első, egyébként szürke épületbe.

Számháború, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel a portán időpontot kellett kérni, hogy legközelebb mikor érkezünk ne kelljen a teljes kört végig szambázni. Az ügyintéző biztosított, hogy minden el van intézve.

Én nem igazán látom, hogy pontosan mit is intéztünk el. De mindenki nagyon kedves volt, segítőkész, kaptunk papírokat, meg pecsétet. És nem éreztem úgy magam, mintha szívességet tennének, hogy intézkednek szegény pislogó, kissé összezavart spanyol ügyében.

A szín kódolt várótermek kavalkádjában egységes a hangulat. A fal színe nincs hatással a várakozási rituáléra. Egykedvűen maga elé bambul mindenki. A következő kuncsaftot hívó csengő hangjára uniszónóban figyelmét a kijelzőre szegezi. Levegő kifúj, vissza a cipőorra. Akár elmenne, mint modern, alternatív táncest: 'A váróban'

ágyban párnák közt...

Azt hiszem nem botránkozik meg senki, ha azt állítom, hogy betegnek lenni nem jó. Sőt, betegnek lenni kimondottan vacak dolog. Nu hát most még azt szeretném hozzá tenni, hogy idegenben betegnek lenni igazán, de még annál is inkább minthogy, sőt, aki azt állítja hogy... szóval szar.
Persze mondják az okosok, hogy mindig a dolgok jó oldalát kell nézni. Lássuk hát.

De jó, hogy beteg vagyok, mert Berlinben még sosem voltam beteg.
Annyira örülök, hogy nem kapok az orromon levegőt, így mikor majd kidugul az orrom nem is fog annyira nazálisnak hatni.
Nincs is annál jobb, mint egyedül lázasan dögleni, elvégre annyira unalmas mindig a parkban grillezni, mert az ember ruhája füst szagú lesz, és a szenes hús ráadásul rákkeltő.
Klassz, hogy fájnak a csontjaim, mert így tudom, hogy még mindegyik megvan.
Milyen jó, hogy piros a torkom, mert jól megy a hajamhoz.
Igazán csudi, hogy nem kelek ki az ágyból, így nem kell friss pólót vasalni.
Pompás, hogy semmi étvágyam nincs, így sosem fogy el a sok finomság a hűtőből.

Háááááááááááát, azért elmehetne a sok b)=(//!% mikróba másba szaporodni. Ne az én nyálkahártyámon partizzon már ez a coccus pereputty!!!!!

Belföldi turizmus?

Van itt egy érdekes jelenség. 'Extrém' belföldi turizmus. Nemhogy belföldi, hanem városon belüli.
Eleged van a hosszú busz utakból, nem szeretsz órákon át vonatozni, de ki akarod élvezni a turista lét örömeit. Nem gond, nézz várost otthon!

Ma helyi látványosság lettem. Egyszer csak megjelent a rádiónál egy berlini turista csoport. 'Kirándulás Kitzben'. Kitz értelem szerűen egy városrész itt. Szóval Berlini nyugdíjasokat befizetnek egy 3 órás túrára Berlinbe. Mintha mondjuk az Óbudai nyugdíjasklub szervezetten meglátogatná a Józsefvárost. Kapnak kekszet, kávét, okosakat mesélő vezetőt. Igazi turista élményt, még fényképezkedni is lehet a bennszülöttekkel.

A multicult.fm a Marheineke Markthalléban ezek szerint helyi látványosság. A dolog pikantériája, hogy a stúdió üvegfala még hozzáad az egyébként is bizarr helyzet 'látogatás az állatsimogatóban' jellegéhez. Szóval jöttek, és megnézték a terráriumot. Integettek, már csak az hiányzott, hogy zoo-eleséggel dobáljanak meg. Játszottunk 'honnan való az akcentusom' nyereményjátékot is, majd a városi szafari továbbállt.

Kedves szüleim, fáznak a füleim....

Igazán értelmetlenül hideg van. Annyira, hogy kénytelen voltam ismét jégeralsót venni, csupán azért, hogy ne kockára fagyva forduljak le egy óvatlan pillanatban a bringáról. Bár biztos be lehetne ezzel az extrém mutatvánnyal kerülni a nyolc órás hírekbe, de inkább most ezt kihagynám. Itt persze a bennszülöttek ignorálják a sarki hideget. Szerintük már nyár van, ezért trikóban, rövidgatyóban flangálnak. Elvégre néha a nap is süt, és a szélvihar is csak néhány óvatlan embert dönt fel. Tényleg már május van! Legyen már meleg!!!!!!!!!!!!

Ein zwei Polizei

Rend van itt kérem! Hiszen vannak szabályok. A német néplélek pedig szereti a szabályokat. Lelkesen be is tartja őket. Van persze mindenféle felügyelőszerv is bőséggel, hogy segítse a bizonytalan honpolgárt a helyes úton maradásban. Vannak kék ruhás rendőrök, zöld ruhás rendőrök, katonai rendészek, fővárosi közterületesek, meg kerületiek is.
Ezen helyiek ügyködése a legérdekesebb. Hetente egyszer például egy mérőbottal végigsétálnak az utcákon, és udvariasan, de határozottan megbírságolják az árusokat, akiknek az áruja túllóg a megengedett mérethatáron.

Én ugyebár bringával cikázom a városban. Hajnali fél hatkor is, mikor megyek a rádióba a közlekedés ezen környezetkímélő módját használván. Igaz a motiváció inkább a zsebem védelme, nem pedig a természeté. Mindegy is. Szóval hajnalok hajnalán, mikor éppen pirkad bizony át-át gurulok egy-egy kisebb kereszteződéseben a piroson. Elvégre a város még alszik, én pedig sietek.

Tegnap egy ilyen illegális akció után levillogott egy kék rendőrautó. Két jókötésű fiatal rendőr pattant ki a kocsiból. Nyilván unatkoztak... Szóval és tettel, ügyelve, hogy erős akcentussal beszéljek rövid 'most meg leszel büntetve' bevezető után csevegni kezdtünk. Lelkesen magyarázták el, hogy itt három fajta lámpa van. Autós, bringás és gyalogos. És, ha van bringás lámpa akkor az számít, ha nincs akkor az autósat kell követni, kivéve, ha kisgyerekkel a járdán közlekedünk, mert akkor a gyalogos a mérvadó, illetve munkaszüneti napokon reggel nyolc előtt, de ha esik az eső és szemetesautó blokkolja az utat.... Egymás szavába vágva igyekeztek a kerékpárra vonatkozó szabálytömeg minden részletét elmagyarázni. Milyen felszerelés a kötelező, mi az ajánlott, hol nem szabad lekötni a drótszamarat, statisztikák szerint hánykor a legveszélyesebb közlekedni....

Nagy megkönnyebbülésemre negyed órával és egy napfelkeltével később eltekintettek az egyébként csillagászati 120 eurós büntetéstől, és egy hatósági, szóbeli ejnyebejnyével utamra eresztettek.

önzve ázik

Szerencsére alig van itthon a főbérlő. De úgy látszik vasárnap nem dolgozik, utazik, tűnik el. Sőt, itthon van, énekel, mármint azt hiszi, hogy énekel. Szóval van. Most két és fél órája pedig már ázik a kádban. Biztos így próbálja kompenzálni egyébként szutyokmester mivoltát. Persze szíve joga mindenkinek olyan hosszan mosdani, ahogy tetszik. A problémát viszont az okozza, hogy a wc is a fürdőszobában van.
Ha bérlőket tart valaki, igazán lehetne annyi jóérzés benne, hogy nem blokkolja a vizes helységet egész délelőtt. Ez elég bosszantó. Bár lehet, hogy asszertívebbnek kéne lenni, és szimplán dörömbölni az ajtón. De nem tartom célszerűnek, hogy összekapjak vele. Nincs értelme. Elvégre záros határidőn belül, úgysem itt fogok lakni.Erre a pár hónapra pedig nem kívánok vacak hangulatban lakni. Legközelebb megelőző csapásként, én fürdöm elébb. Fürdöm, nem pedig ázom. Bár lehet, hogy ázási rekordot akar dönteni, és éppen tréningez. Ki vagyok én, hogy ebben a kiváló sportteljesítményben meggátoljam.

Mennyire jó, hogy nem tud magyarul!!!!!!!!!!!!!!!!

Koncert a moziban

Végre egy klassz koncert. Egész eddig erre vártam. Natascha Roth, James Scholfield és Rolf Römer csudi kis estét kerekítettek egy icike-picike moziban. Igazi anti-multiplex. Falakon ős régi plakátok. Bali mozi mióta megálmodták létezik, túlél. Mostanra már idős néni a tulaj meglepő találékonysággal tudja tartani a tempót. Zehlendorf lelke a Bali Kino. Zehlendorf délre egy városnegyed. Nemcsak nevében falusias. Igazi közösség. Nagyon kellemes hely, és még csak külvárosnak sem mondható.

Bflat

Minden szerdán van jamsession a Bflatben. Ez egy jazz klub, nem is olyan messze. Zuhogott az eső, úgyhogy most hangszer nélkül voltam. Kedves, jó hangulatú hely. Még meg kell értenem, hogy miért is akar mindenki ilyen együttmuzsikálásokon a másiknál sokkal gyorsabban és sokkal de sokkal több hangot játszani. Mintha az lenne a lényeg, hogy ki tud t idő alatt n+1 hangot eljátszani.
Egyébként csurig volt a hely emberekkel, nézőkkel. Otthon általában ilyenkor a zenészek nézők aránya erősen felborul. Itt meglepő módon bőséggel akadt néző is.

mozgó árus

"Hátamon a púpom, megbékélnék vele..."
Az Oktogonnál mindig akad néhány hirdetőtáblával a vállán kószáló 'szendvicsember'. Itt a mobilreklám lényegesen kifinomultabb formát ölt. A reklámozott termék egyből melegében meg is vásárolható. Leégett diák akad elég a városban, hogy legyen ki hordja a terhet.

Vessünk egy pillantást a képre!
Hátul a gázpalack, elől a sütő, serceg a kolbász. Az indusztriális összhatást ellensúlyozandó a szerkezetet helyes napernyő díszíti.
Külön felhívnám a figyelmet, hogy a főző alkalmatosság egyetlen részlete sem érintkezik a talajjal. Leleményes derékra szerelt monstrumból is lehet elvégre kolbászt árulni. Forrónak forró, zsírosnak zsíros, gyorskajának gyors. Melónak borzalmas.
A minap ráadásul elég szeles volt az idő. Szinte szórakoztató volt nézni, ahogy szegény kolbászemberek, szürreális harci táncot járnak az elemekkel.

Norland wind

Tegnap este végre eljutottam egy koncertre. Úgy hozta a sors, hogy kaptam jegyet a Norland Wind, itt eléggé nagy nevű zenekar jubileumi koncertjére. Szép, gyönyörűen felújított templomban volt. Remek akusztika.
hááááát, igazán szépen játszottak. Annyira művésziek akartak lenni, hogy az már fájdalmas. Az első tíz percben gyönyörű volt, aztán ahogy telt az idő, egyre fájdalmasabbá vált. Véletlenül sincs egy dögösebb hang sem. Öko-áram, felhők fölött lebegés, finomak vagyunk, és még véletlenül sem dinamikusak. Nehogy a horkoló közönség véletlen felébredjen. Unalmasak voltak, de cserébe kitartók. A második óra végéhez közeledvén, ha lett volna kardom tuti beledőlök.

Itt egy felvétel egy másik koncertjükről.

benne vagyok a....

Már az újságban is benne vagyok. "Ma a tornapapucs, holnap az egész világ!" (idézet a vonatkozó abszurd jelenetből)

Lakás képekben

Igazán jelentős méretű fürdő terem. Nem pontosan értem ugyan, hogy miért is jó ötlet a fürdőszoba közepén keresztbe a kád, de biztos van valami logikus magyarázata. Cserébe viszont remek a visszhang, és nem kell attól tartani, hogy a fürdőző polgár hirtelen klausztrofóbiás lesz.





Étkező sarok.








És persze a kilátás az erkélyről balra is, jobbra is.

A szobám

Picike, de kedves kis szoba elmaradhatatlan ikea piros lámpával, és csíkos szőnyeggel.

előtte, utána

Felfegyverkezvén hideg zsíroldóval, súroló drótizével, szivaccsal, gumikesztyűvel, salétromsavval, orrcsipesszel és elszántsággal nekiestem a konyhai elképesztő szutyok eltávolításának.
Bizonyított tény, hogy a németek nem feltétlen tisztaság mániásak. Vagy három órát töltöttem az elmúlt évtizedben lerakódott égett zsír és korom lerobbantásával. De megérte. Így már nem fordul fel a gyomrom, ha ránézek a sütőre. Majd apránként a lakókonyha többi részére is sor kerül. Addig is érdekes szerencsejáték, hogy éppen mihez ragadok hozzá.

közkívánatra képekben

Íme Hans, a hűséges drótszamár.

kusett

Budapest Berlin nem távolság. Ráadásul felfedeztem az éjszakai vonatozás meglepően kényelmes intézményét. Remek találmány a fekvőkocsi. Kicsit megtévesztő ugyan az elnevezés, hiszen nem a kocsi fekszik, hanem az utasok. Ha valaki nem ismerné, ez egy olyan fülke, ahol 6 elszánt utazó tud aludni. Praktikus, kihajthatós polc-ágyrendszer szolgál ülő és fekvő helyként. Igaz, a csomagok elhelyezése haladó 3D-és tetrisz tudást igényel.
Az ülésekből furfangosan ágyat lehet varázsolni. 3 szinten, szinte minden. Én a legfelső párduc polcon kaptam helyet. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy sok hely van egy ilyen horkoló fülkében, de cserébe a levegő hamar elfogy. Én minden esetre remekül aludtam, elvégre a vonat monoton zötyögése elringatja a fáradt utazót.

Építőipar

Ma reggel villanyszerelőnek látszó mester ember a rádióba (ahol áldásos tevékenységem jómagam is folytatom) érkezvén lendületesen munkához látott. Két perc sem telt el, a fúrás faragás zaja hirtelen megszakadt, majd kissé bizonytalan hangon a reszelő szaki fejét vakarva magyarázkodni kezdett "ammmmmmm, azt hiszem..."
Körülményes monológja végére kiderült, hogy van két gyereke, a nagyobbik elkésett az iskolából, a kicsi pedig éppen bilizni tanul. Elfelejtette a házassági évfordulójukat, ezért a felesége haragszik rá, ja és mellesleg elvágta az összes net és telefon kábelt, amin keresztül a rádió élő adása megy.... Most másodjára....
Nem probléma, mindent össze lehet kötni. Csak éppen nem keresztbe, meg kasul. Hosszadalmas fejvakarás, és kötögetés után sikerült 1 vonalat visszaállítani a sok közül. Ekkor eszébe jutott, hogy máshol is át kell még vágnia vezetékeket, és elmenekült a helyszínről.
Csak egy magyarázata lehet a jelenségnek. Kell lennie egy emberfeletti láthatatlan entitásnak, aki biztosítja, hogy az építőipar a világon mindenhol kissé szürreálisan és felettébb inkompetensen működjön. Valami görög isten leszármazottja lehet, fura humorérzékkel.

husss

Elszaladt ez a szűk két hét. Izgalmas, mozgalmas, kevés alvós, betanulós. Ma este vonyatra pattanok. Néhány nap otthon, aztán vissza Berlin gyomrába. Játszunk a fringen, játszunk a kishon kávézóban. Jertek!

enyimé?

Reggel kifelé suhanván a házból megakadt a szemem egy, a faliújságra biggyesztett cetlin. Kétszer is el kellett olvasnom. Azt hittem tán a szemem káprázik. Igazi, németes kicsit dőlten lendületes, de rendezett kézírás hirdette: 'tegnap a ház előtt találtam 100 Eurot. Csöngessen a másodikon, aki elvesztette.'
Persze mindezt németül, de nem is ezen van a hangsúly.
Sokkal inkább az az érdekes, hogy a megtaláló nem zsebre vágta a zsákmányt, hanem keresi a tulajt. Ez persze felvet egy lényegi praktikus kérdést. Hogy az ördögbe tudja beazonosítani, hogy a jelentkező valóban a jogos tulajdonos-e? Amennyiben ugyanis nem írta rá a nevét a pénzre, akkor esetleg ujjlenyomat, vagy dns vizsgálat híján az azonosítás nehézkessé válhat. (Igaz, még alapos nyomozói munka mellett is, kicsi a valószínűsége, hogy az elvesztő félen kívül más nem érintette volna meg a bankót.)
Kíváncsian várom, hogy meddig marad a cetli a falon.

hello, bonjour, konichiwa, uff...

Franciaország bizonyos részein akár négy puszit is illik adni, Korzikán ötöt, míg Párizsban kettővel is megelégszenek. A spanyolok rossz oldalon kezdik a puszit, ezért az óvatlan utazó idétlenül beleütközik a melegszívű bennszülött orrába. Az amerikaiak eggyel is megelégednek. Az eszkimók az orraikat dörzsölik egymásnak...Minden társadalomnak megvan az elfogadott köszöntő rituáléja.
Berlinben a kézfogás és az ölelés a módi. Az üdvözlő két fél vagy neutrálisan, de határozottan kezet fog, vagy barátilag röviden megöleli egymást. Maga az ölelés csak épphogy egy pillanatig tart, és bal oldali (tehát a jobb vállak érintkeznek) miközben 'hálló ví géc' szavakat illik mormolni. Érdekes, hogy egy bemutatkozás után már a következő találkozáskor elvárt az ölelősdi, jelezvén 'én már tudom, ki vagy.....nem fertőzöm'.

"Melyik a nemdohányzó mentőcsónak?"

Mint oly sok helyen tőlünk nyugatabbra, itt sem lehet kocsmákban, éttermekben, kávézókban... dohányozni. Ennek, mint nemdohányzó persze örül az ember, de van árnyoldala is az új szabálynak.
Mivel a többség dohányzik, ezért gyakran találom magam egyedül az asztal körül, kabátok, táskák társaságában, amiket a csapat menő tagjai a kevésbé menő, nemdohányzó hátra maradottakra bíznak. Mint valami alkalmi biztonsági őr, vigyázhatok az ipodjaikra, tárcáikra, amíg a vagány fele a társaságnak elmegy egy kis mini kirándulásra, az ajtó előtt pöfékel és csivitel.
Csak egy megoldást látok. Dohányzók kizárólag dohányzókkal, nemdohányzók pedig nemdohányzókkal barátkozhatnak. Itt az ideje, hogy a társadalom kettészakadjon!

Yorkschlößchen

Tegnap este ünnepélyes keretek közt megkezdtem a Berlini éjszaka felderítését. Egy pici élőzenés kocsmában voltunk. Amennyire kedves kis hely, annyira nyelvtörő a neve is. Lehet gyakorolni: Jorkslösszjhen.

Kinézetre, hangulatra akár Pesten is lehetne. Megdöbbentő azonban, hogy míg Pesten negyven felett már nem nagyon látni embert ezeken a helyeken, itt legalább a fele a mulatozó tömegnek erősen ötven feletti. Meg is kérdeztem a bennszülötteket, hogy a koreloszlás csak véletlen valami helyi bridzs klub közelsége okán alakult-e így, vagy ez megszokott. Nem is értetették először, hogy min akadt meg a szemem. Valahogy úgy tűnik, persze nem tudományosan elemezvén, csak úgy érzetre, hogy itt nincs akkora szakadék a korosztályok között.

Kellemes este volt.

Habár nincsen csak egy fejem...

Hihetetlen, hogy még csak öt napja vagyok itt. Hirtelen fura bűntudatom kezdett lenni. Úgy éreztem, hogy csomó mindent, amit elterveztem még nem csináltam. Úrrá lett rajtam a 'már megint elvesztegetem az időmet' érzés. Aztán rájöttem, hogy még nem vagyok itt egy egész hete sem, de már van bringám, már van szobám, már benne voltam a rádióban, egy rakat embert megismertem. Már számítanak rám. Már csörög a telefonom. Már hiányolnak. Ez nagyon jó érzés.

Az emlegetett vörös szőnyeg még mindig gördül előttem. Hívogatóan, puhán. Igaz már szinte ijesztően széles, nem is egy szőnyeg, hanem szerteágazik. Annyi mindent akarok még csinálni, és annyi mindent kínál a város, belőlem pedig csak egy van. Vagy, ahogy Süsü érvelt: "Nekem csak egy fejem. Apámnak három, nagyapámnak 7, dédapámnak 12, ükapámnak 24 feje volt. Te lehet, hogy az a bajom, hogy nekem már csak egy fejem van."

Persze Süsü, a mindentudó a választ is ismeri: "....egy fejjel is lehet sokat csinálni, sőt okosokat........"

Szögletes keretek

A német szemüvegipar nem képes kerek szemüvegkeretet gyártani. Más okát nem látom, miért lehet kizárólag szögletes kereteket látni. Bár néhány vállalkozóbb kedvű honpolgár megpróbálkozik dizájnosabb formákkal, de ezek inkább a nevetséges, mint a divatos kategóriába sorolható szemüvegek. Fura, színes, értelmetlen irányba kiálló drótdarabokkal ékesítve. Mondanom sem kell, hogy ezen erős túlzással divatos darabok is természetesen szögletesek. Van egész nagy, vagy ici-pici, keretes, kerettelen, piros, kék, zöld, ezüst, arany....de egy dolog mindig közös. Ha szemüveg, akkor szögletes.

Érthető is, hiszen ijesztő dolog a kör. Elkezdődik, és sosem ér véget! A tojásdad pedig egyszerűen a gonosztól való, elvégre a záptojás büdös. Hová lenne a nemzet, ha az emberek az ördögtől való karika kereten át néznék a világot!

Haribo macht Kinder froh...

Berlin jelképe a medve, kedvenc nasija pedig találóan a gumimaci. A kettő között persze nincs valódi összefüggés, de én szeretném hinni, hogy mégis a nemzeti öntudat békés megnyilvánulása a berliniek egyöntetű gumicukor imádata. Az elmúlt három nap alatt több fogba ragadó gumifalatkát ettem, mint eddigi életem során összesen. Mindenkinek a zsebében ott lapul egy csomag haribo maci. Lelkesen kínálják. Külön izgalmas jelenség, mikor két bennszülött egyszerre kínálja a másikat gumimacival. A köszöntő rituálé szerint ilyenkor illedelmesen kuncogni kell, majd mindkét fél elfogadja a kínált rágnivaló medvét. A kapott mackó színe kedvelt társalgási téma, de megemlítése nem feltétlen szükséges része a rituálénak.

Berlini palacsinta

Berlinben minden szélesebb, nagyobb, távolabb van. A birodalmi múlt otthagyta lenyomatát a város szerkezetén is. Bringás város, avagy, ahogy a reklám is hirdeti: "Tisztább, szárazabb, biztonságosabb..." Persze lehet tömegközlekedni, hiszen náluk már rég megépült a négyes metró, meg a kilences is... De kinek van kedve zötyögni, mikor szabadon lehet suhanni a tágas utcákon. Ráadásul itt nem sárga csíkkal 'építik' a bringautakat.

Domborzatilag nem túl izgalmas vidék. Német főpalacsinta. Tegnap rábukkantam az egyetlen helyiek által hegynek csúfolt dombocskára. Mindennek örömére és a városi kalandozás megkönnyítése véget, szilárd kerékpár vásárlási szándékkal átverekedtem magam egy zsibvásáron. Klasszikus minden-piac. Praktikus műanyag, zenélő fali haldísztől kezdve búvárfelszerelésig minden kapható. Meghatározhatatlan nációjú kereskedő biztosított, hogy jobb üzletet nem is köthetek: "yes Ja, very gut, sevimli Farrrrrrrroud". Ugyan használt kávéfőzőt is kínált, mert az jól megy a vadonat régi biciklim színéhez, mégis az elmaradhatatlan alkudozás után csak egy kerékpárral és egy csomag hajgumival lettem gazdagabb.

Hans, a bringa igazi kontrás alapmodell, made in Holland. Csidi-csuda elegáns, és kényelmetes.

Ülünk a vonat

Eleve nincs alvászavarom, de a vonat monoton zakatolása pillanatok alatt álomba ringatja az utazót. Én pedig utazó voltam, és aludtam is persze. Evés, ivás, kalauz jön megy, alvás. Aztán evés, ivás, kalauz jön megy, alvás..... csak az idő vánszorog tetű lassan. (Itt felmerül persze a kérdés, hogy milyen gyorsan is mozog valójában egy tetű.)

Üdítő változatosságként Brnoban rohamosztagos rendőrök kíséretében egy csapat foci szurkoló szállta meg a szerelvényeket. Meccs volt feltehetőleg, és a 'oihaofoshfoi wáááááááááááá' vidám csatakiáltásokból arra következtettem, hogy nyerhetett a csapat. Majd miután a süvőltő cseh sportbarátok újdonság ereje alábbhagyott ismét elszenderedtem, természetesen az elmaradhatatlan jegykezelés után. Mire Berlinbe befutott a vonat a jegyem egy bonyolultabb lyukkártyás számítási laphoz hasonlított leginkább. Lehet, hogy a kalauzok szövetkezetben másodállásban konfettit gyártanak.

Hol maradnak a lepkék?

Még négyet kell aludni és irány Berlin. Mint a Süsüben a királyfi, elindulok szerencsét próbálni. Féltem, hogy félni fogok, izgulni. Közeledvén majd az induláshoz, ahogy az angolok mondják: lepkék költöznek a hasamba. Meglepő, de sehol semmi csinos ízeltlábú, még hernyó sem. Sőt! Mintha egy Berlinig véget nem érő vörös szőnyeg gördülne előttem, kipárnázva minden lépésem az úton. Hívogatóan hirdetve 'Erre tessenek, erre tessenek!'