Ülünk a vonat

Eleve nincs alvászavarom, de a vonat monoton zakatolása pillanatok alatt álomba ringatja az utazót. Én pedig utazó voltam, és aludtam is persze. Evés, ivás, kalauz jön megy, alvás. Aztán evés, ivás, kalauz jön megy, alvás..... csak az idő vánszorog tetű lassan. (Itt felmerül persze a kérdés, hogy milyen gyorsan is mozog valójában egy tetű.)

Üdítő változatosságként Brnoban rohamosztagos rendőrök kíséretében egy csapat foci szurkoló szállta meg a szerelvényeket. Meccs volt feltehetőleg, és a 'oihaofoshfoi wáááááááááááá' vidám csatakiáltásokból arra következtettem, hogy nyerhetett a csapat. Majd miután a süvőltő cseh sportbarátok újdonság ereje alábbhagyott ismét elszenderedtem, természetesen az elmaradhatatlan jegykezelés után. Mire Berlinbe befutott a vonat a jegyem egy bonyolultabb lyukkártyás számítási laphoz hasonlított leginkább. Lehet, hogy a kalauzok szövetkezetben másodállásban konfettit gyártanak.