Hihetetlen, hogy még csak öt napja vagyok itt. Hirtelen fura bűntudatom kezdett lenni. Úgy éreztem, hogy csomó mindent, amit elterveztem még nem csináltam. Úrrá lett rajtam a 'már megint elvesztegetem az időmet' érzés. Aztán rájöttem, hogy még nem vagyok itt egy egész hete sem, de már van bringám, már van szobám, már benne voltam a rádióban, egy rakat embert megismertem. Már számítanak rám. Már csörög a telefonom. Már hiányolnak. Ez nagyon jó érzés.
Az emlegetett vörös szőnyeg még mindig gördül előttem. Hívogatóan, puhán. Igaz már szinte ijesztően széles, nem is egy szőnyeg, hanem szerteágazik. Annyi mindent akarok még csinálni, és annyi mindent kínál a város, belőlem pedig csak egy van. Vagy, ahogy Süsü érvelt: "Nekem csak egy fejem. Apámnak három, nagyapámnak 7, dédapámnak 12, ükapámnak 24 feje volt. Te lehet, hogy az a bajom, hogy nekem már csak egy fejem van."
Persze Süsü, a mindentudó a választ is ismeri: "....egy fejjel is lehet sokat csinálni, sőt okosokat........"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése