2011. március 28., hétfő

hello, bonjour, konichiwa, uff...

Franciaország bizonyos részein akár négy puszit is illik adni, Korzikán ötöt, míg Párizsban kettővel is megelégszenek. A spanyolok rossz oldalon kezdik a puszit, ezért az óvatlan utazó idétlenül beleütközik a melegszívű bennszülött orrába. Az amerikaiak eggyel is megelégednek. Az eszkimók az orraikat dörzsölik egymásnak...Minden társadalomnak megvan az elfogadott köszöntő rituáléja.
Berlinben a kézfogás és az ölelés a módi. Az üdvözlő két fél vagy neutrálisan, de határozottan kezet fog, vagy barátilag röviden megöleli egymást. Maga az ölelés csak épphogy egy pillanatig tart, és bal oldali (tehát a jobb vállak érintkeznek) miközben 'hálló ví géc' szavakat illik mormolni. Érdekes, hogy egy bemutatkozás után már a következő találkozáskor elvárt az ölelősdi, jelezvén 'én már tudom, ki vagy.....nem fertőzöm'.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése