Napos délelőtt oldalamon spanyol ismerős. Megkért segítsek neki intézkedni. Ugyan pötyög németül, de ezt kizárólag én tudom, mert mikor beszél igazán ember legyen a talpán, hogy kitalálja, ez most német, és nem spanyol.
Nincs messze a hivatal. Ez egy axióma itten. Minden második sarkon ugyanis emelkedik egy jelentősebb épület, mely büszkén hirdeti 'hivatal'. Ezen varázsintézmények gyomrában dolgozik fél Berlin. Csak nyugodtan, kimérten, udvariasan.
Nagy levegő, és belevetettük magunkat a kalandba. Hamar kiderült, hogy a nagy szürke épület nem a megfelelő a probléma orvoslására. Irány a piros az utca másik oldalán.
Szám húzás, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel át kellett gurulni a sárga épületbe, két sarokkal arrébb.
Számháború, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel fel kellett menni a harmadikra. Itt már csak a legkitartóbb intézülendők várakozhatnak.
Számháború, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel vissza kellett menni az első, egyébként szürke épületbe.
Számháború, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel a portán időpontot kellett kérni, hogy legközelebb mikor érkezünk ne kelljen a teljes kört végig szambázni. Az ügyintéző biztosított, hogy minden el van intézve.
Én nem igazán látom, hogy pontosan mit is intéztünk el. De mindenki nagyon kedves volt, segítőkész, kaptunk papírokat, meg pecsétet. És nem éreztem úgy magam, mintha szívességet tennének, hogy intézkednek szegény pislogó, kissé összezavart spanyol ügyében.
A szín kódolt várótermek kavalkádjában egységes a hangulat. A fal színe nincs hatással a várakozási rituáléra. Egykedvűen maga elé bambul mindenki. A következő kuncsaftot hívó csengő hangjára uniszónóban figyelmét a kijelzőre szegezi. Levegő kifúj, vissza a cipőorra. Akár elmenne, mint modern, alternatív táncest: 'A váróban'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése