Több mint egy hónapja blogoltam utoljára. Az utolsó bejegyzésemben pedig az esőről értekeztem. Ez nem változott. A város azóta is víz alatt van. Az elázás minden variációját kipróbálhattam már. Egészen más például jégesőben bőrig ázni, mint mondjuk lassú, szemerkélő szitálásban.
Na de nem is erről akartam írni. Sok minden történik itten, de a mindennapi taposómalom... ouch visszarakom a közhelyszótárat a polcra. Nos, a napi rutin részletezése nem feltétlen izgalmas téma. És itten el is jutottunk a blogolás legnagyobb kérdéséhez. Miről is írjak. hmmmmmmmmmmm hát persze, hogy a főbérlőről.
Nevezzük mondjuk Melindának.
Nos Melinda nem kimondottan pedáns, de cserébe neurotikus. Tegnap például kidobta a szemetest. Igen, nem félregépeltem, a szemtest, nem a szemetet. Persze ez még nem feltétlen megdöbbentő, mert mondjuk eltörhetett volna. Vagy van egy másik, vagy már nem tetszik a dizájn. De igazából csak fogta, és levitte a szeméttel együtt, és azt is kihajította, elvégre az is műanyag. Szigorúan szelektíven.
Kiváncsian várom, mikor fog feltűnni neki, hogy nincs szemetes. Bizonyára boci szemekkel fogja kérdezni, hogy hová is lett a veder. Egy két lábon járó tornádó. Én pedig obszervatóriumosdit játszom. Szórakoztató megfigyelni, hogy merre is fúj, hogy is forog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése