Mission impossible

Jelentős kihagyás után újraéled a blog. Yuhuu. Kritikus tömeg döngette virtuális blogházam ajtaját, követelvén rendszeres agymenésem közjóvá tételét. Hát íme. Engedek a nyomásnak, és nyomás, írok is.

Rövid, frappáns címet is adtam kis opuszomnak:

Berlini lakáskeresde zongorára és kötél idegekre, avagy lehetetlen küldetés - Szigorúan öt negyedben (ezt a referenciát kedves zenészismerőseinek küldöm, és mindenkinek, aki szereti)


Úgy esett, hogy Berlint egyre jobban szeretem, ezért elhatároztam, hogy az eddigi bérelt szobát lecserélem egy bérelt lakásra. De, mint az kiderült ez a feladat Berlinben nem is olyan egyszerű. Meglepő, mert bőséggel van üres lakás, van sok bérlő is persze. Van természetesen internetes kereső. Tehát minden adott lehetne, hogy egyszerűen és fájdalom mentesen lehessen bérleményhez jutni. Nu, de ez csak a látszat. Valóságban vérre menő harc folyik a kétségbeesett és elcsigázott bérlőjelöltek között.

Kezdjük hát a folyamat elején. Netre föl, böngészde indul. Sok sok lakás, sok sok kép, kevés kevés információ. A berlini lakáshirdetők nem ismerik az alaprajz fogalmát, más magyarázatát nem látom, hogy miért nem része a hirdetéseknek ez a furfangos, és felettébb hasznos kis képecske. Csak ajánlani tudom, tessék hirdetéseket nézegetnek. Elképesztő fotókat lehet látni. Csillárok, asztalok, buszmegálló a ház előtt, virág az erkélyen. Mindenről készítenek fényképet, csak az nem derül ki, hogy a lakás milyen. Ráadásul a leírásban sem bízhat meg az ember. Egy három szobás nyolcvan négyzetméteres délnyugati lakásról hamar kiderül, hogy északkeleti, ötven négyzetméter sincs, és inkább másfél a szobák száma, mint három.
Tehát alaprajz nem létezik, de cserébe időnként Dosztojekvszkijt megszégyenítő leírásban próbálja a tulaj elmagyarázni, hogy hogyan is néz ki a lakás....'a napfényben úszó folyosón balra a fürdőszoba tárul elénk....a nappaliba érkezvén a ház előtt 43 éve ültetett diófa töri meg a beérkező sugarakat...." szigorúan passzívban persze (ezt a referenciát nyelvész barátaimnak küldöm, és mindenkinek, aki szereti).

Ha már kinéztünk a neten pár lakást, akkor jön a második akadály. Lakáslátogatás. Erre kedvelt módszer az 'open house'. Nyitott ház, szép német szó. Ez azt jelenti, hogy a közvetítő odacsődíti az össze érdeklődőt valami lehetetlen időpontban. Mondjuk szerda 10:37. Az összeverődő tömeg, mint a harmadik front megszállja a lakást. Ilyenkor van 23 perc megnézni az objektumot 78ad magunkkal. Kb. annyit látni, mint a négyeshatosból kedden délután fél hat körül a Nyugatinál. Értéktárgyakra vigyázni, zsebesek!

Ha esetleg találunk egy lakást, ami tetszik, akkor jön még a neheze. Meg kell küzdeni a többi jelentkezővel. Iszapbirkózni szerintem könnyebb lenne, mint ez a papírharc, amit be kell mutatni. Igazolás mindenről. Születésről, létezésről, levésről, levesről, 'hűdenagyon igazán, de tényleg nem vagyunk csalók' papír, de most már tényleg ez a nyomtatvány igazolni tudja, hogy de tényleg, ha mondom nem vagyunk csalók.

Egy biztos, mikor sikerül megkaparintani a hőn áhított lakot, igazán lehet örvendezni. Eufória, endorfinok, boldogság. Az enyém, drááágaszáágom (ezt a referenciát a Tolkien kedvelő ismerőseimnek küldöm, és mindenkinek, aki szereti)