Kejekem van!

Hát nem kipukkadt! De, biza. Megyek, hogy guruljak, erre lapos, mint a palacsinta. Mármint a bringán a hátsó gumi. Ez még nem annyira váratlan azért. Ha az ember sokat gurul, előbb utóbb csak rámegy valami üvegszilánkra és hirtelen azt hiheti, hogy tán biz egy eltévedt kígyó ragadt a küllők közé. Hiszen sziszegni kezd a drótszamár. Pedig a szamarak inkább mmmmmmmmmmm mit is csinál a szamár, nem nyerít, de nem is nevet. Azt mondja iáááááá, nem pedig sssssssz. Kell lennie erre is valami szónak.
Szóval visszatérvén a lényegre nem lehet annyira nagy probléma, azért egy lyukas gumi még orvosolható. Sebtiben bringás boltba betér, mosolyog, és a szerelőfiú azonnal intézkedik.
Na de az már nem járja, hogy másnap is laposra taposva vár a drótszamár hajnalban. Irány a szokásos bringabolt, sutty és kész. Na de, hogy harmadjára is!!! Ez már nem döfi, vagyis, hogy pont döfi. És ezért ereszt.
Nem hagyom ám magam. Beszereztem ultramegahyperűrtechnológiás, a názánál is ilyen van a holdjárón, nem lukad ki még fúrógéptől sem külsőt. Mwuahahaha. Lassanként többet ér a gumi a bringán, mint maga a kerékpár.

FKK

Berlin toleráns város, Berlin rendezett város. Berlinben mindenre van kijelölt, speciálisan az adott tevékenységre fenntartott hely. Például, ha grillezni támad kedvünk, akkor a parkban a grillezésre kijelölt helyen ezt megtehetjük. Labdajátékok szerelmeseinek is van külön rét. Kiépített homokos strandröplabda pálya... játszótér, gyereklegeltető...
De ez mind persze érthető, és nem is igazán érdekes.
Múltkorjában azonban, mikor egy felfedező túrám alkalmával ismét a parkban csavarogtam egyszer csak azt vettem észre, hogy mindenki pucér körülöttem. Mint utóbb kiderült ugyanis, egy pucérkodásra hatóságilag kijelölt réten találtam magam.
Elég meglepő látvány, mikor gyanútlanul a grillező, labdázó nép között kerekezvén egyszer csak mintha, egy varázsütésre mindenkiről lerobbantották volna a ruhát. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, tán biz tudtomon kívül megcsípett valami radioaktív pók, és szuperhősként röntgen látásom alakult ki. Persze hamar rájöttem, hogy valószínűleg inkább a németek FKK mániájára kijelölt rétre tévedtem. Nagy hagyománya van itt a Frei Körper Kulturnak, azaz szabad test kultúrának, ami mezeien annyit tesz, hogy pucéran van sok ember egy helyen, vannak akik nudizmusnak vagy naturalizmusnak nevezik a jelenséget. Én igazán ugyan nem értem, miért is jó pucéran grillezni, ráadásul szerintem még veszélyes is, de hát ha valamit ennyien szeretnek biztos van benne valami. Itt azért hozzá tenném, hogy a napocska ugyan sütött, de melegnek azért hideg volt.

zöld

Elképesztő mennyire zöld ez a város. Eleve sok park van. De nem a parkok miatt zöld a város, hanem az utcákat díszítő árnyas fák miatt. Bármerre is kerekezem minden zöld. Még a panelrengeteg sem nyomasztó annyira, mert zöld. Szeretik a zöldet. Vigyáznak a zöldre, ápolják a zöldet.

Hétvégente, ha süt nap az egész város megkergül, és kivonul a parkokba grillezni. Én nem igazán látom ennek értelmét, hiszen annyira megtelnek a rétek, hogy egy plédnyi helyet sem lehet találni. És ha nem vigyáz az ember, akkor a szomszéd alaposan bepácolt sercegve sülő húsa átlóg a grillre. Közben időnként egy egy alacsonyan szálló tollaslabda fűszerezi a salátát. Akkora zaj van, hogy az állatok az Alexander placcra menekülnek a rekettyésből oltalmat keresve a japán turistáknál.
Cserébe viszont a város többi része kiürül. Igazából, ha valaki nyugalomra vágyik, ilyenkor kell az egyébként forgalmas részeken sétálni, metrózni...

bürokrácia diszkrét bája

Napos délelőtt oldalamon spanyol ismerős. Megkért segítsek neki intézkedni. Ugyan pötyög németül, de ezt kizárólag én tudom, mert mikor beszél igazán ember legyen a talpán, hogy kitalálja, ez most német, és nem spanyol.

Nincs messze a hivatal. Ez egy axióma itten. Minden második sarkon ugyanis emelkedik egy jelentősebb épület, mely büszkén hirdeti 'hivatal'. Ezen varázsintézmények gyomrában dolgozik fél Berlin. Csak nyugodtan, kimérten, udvariasan.

Nagy levegő, és belevetettük magunkat a kalandba. Hamar kiderült, hogy a nagy szürke épület nem a megfelelő a probléma orvoslására. Irány a piros az utca másik oldalán.

Szám húzás, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel át kellett gurulni a sárga épületbe, két sarokkal arrébb.

Számháború, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel fel kellett menni a harmadikra. Itt már csak a legkitartóbb intézülendők várakozhatnak.

Számháború, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel vissza kellett menni az első, egyébként szürke épületbe.

Számháború, várakozás, kedves ügyintéző. Kaptunk papírokat, és egy kódot, amivel a portán időpontot kellett kérni, hogy legközelebb mikor érkezünk ne kelljen a teljes kört végig szambázni. Az ügyintéző biztosított, hogy minden el van intézve.

Én nem igazán látom, hogy pontosan mit is intéztünk el. De mindenki nagyon kedves volt, segítőkész, kaptunk papírokat, meg pecsétet. És nem éreztem úgy magam, mintha szívességet tennének, hogy intézkednek szegény pislogó, kissé összezavart spanyol ügyében.

A szín kódolt várótermek kavalkádjában egységes a hangulat. A fal színe nincs hatással a várakozási rituáléra. Egykedvűen maga elé bambul mindenki. A következő kuncsaftot hívó csengő hangjára uniszónóban figyelmét a kijelzőre szegezi. Levegő kifúj, vissza a cipőorra. Akár elmenne, mint modern, alternatív táncest: 'A váróban'

ágyban párnák közt...

Azt hiszem nem botránkozik meg senki, ha azt állítom, hogy betegnek lenni nem jó. Sőt, betegnek lenni kimondottan vacak dolog. Nu hát most még azt szeretném hozzá tenni, hogy idegenben betegnek lenni igazán, de még annál is inkább minthogy, sőt, aki azt állítja hogy... szóval szar.
Persze mondják az okosok, hogy mindig a dolgok jó oldalát kell nézni. Lássuk hát.

De jó, hogy beteg vagyok, mert Berlinben még sosem voltam beteg.
Annyira örülök, hogy nem kapok az orromon levegőt, így mikor majd kidugul az orrom nem is fog annyira nazálisnak hatni.
Nincs is annál jobb, mint egyedül lázasan dögleni, elvégre annyira unalmas mindig a parkban grillezni, mert az ember ruhája füst szagú lesz, és a szenes hús ráadásul rákkeltő.
Klassz, hogy fájnak a csontjaim, mert így tudom, hogy még mindegyik megvan.
Milyen jó, hogy piros a torkom, mert jól megy a hajamhoz.
Igazán csudi, hogy nem kelek ki az ágyból, így nem kell friss pólót vasalni.
Pompás, hogy semmi étvágyam nincs, így sosem fogy el a sok finomság a hűtőből.

Háááááááááááát, azért elmehetne a sok b)=(//!% mikróba másba szaporodni. Ne az én nyálkahártyámon partizzon már ez a coccus pereputty!!!!!

Belföldi turizmus?

Van itt egy érdekes jelenség. 'Extrém' belföldi turizmus. Nemhogy belföldi, hanem városon belüli.
Eleged van a hosszú busz utakból, nem szeretsz órákon át vonatozni, de ki akarod élvezni a turista lét örömeit. Nem gond, nézz várost otthon!

Ma helyi látványosság lettem. Egyszer csak megjelent a rádiónál egy berlini turista csoport. 'Kirándulás Kitzben'. Kitz értelem szerűen egy városrész itt. Szóval Berlini nyugdíjasokat befizetnek egy 3 órás túrára Berlinbe. Mintha mondjuk az Óbudai nyugdíjasklub szervezetten meglátogatná a Józsefvárost. Kapnak kekszet, kávét, okosakat mesélő vezetőt. Igazi turista élményt, még fényképezkedni is lehet a bennszülöttekkel.

A multicult.fm a Marheineke Markthalléban ezek szerint helyi látványosság. A dolog pikantériája, hogy a stúdió üvegfala még hozzáad az egyébként is bizarr helyzet 'látogatás az állatsimogatóban' jellegéhez. Szóval jöttek, és megnézték a terráriumot. Integettek, már csak az hiányzott, hogy zoo-eleséggel dobáljanak meg. Játszottunk 'honnan való az akcentusom' nyereményjátékot is, majd a városi szafari továbbállt.

Kedves szüleim, fáznak a füleim....

Igazán értelmetlenül hideg van. Annyira, hogy kénytelen voltam ismét jégeralsót venni, csupán azért, hogy ne kockára fagyva forduljak le egy óvatlan pillanatban a bringáról. Bár biztos be lehetne ezzel az extrém mutatvánnyal kerülni a nyolc órás hírekbe, de inkább most ezt kihagynám. Itt persze a bennszülöttek ignorálják a sarki hideget. Szerintük már nyár van, ezért trikóban, rövidgatyóban flangálnak. Elvégre néha a nap is süt, és a szélvihar is csak néhány óvatlan embert dönt fel. Tényleg már május van! Legyen már meleg!!!!!!!!!!!!