üvöltő

Kis háztartásunk gazdagabb lett egy hasznos eszközzel. Nem akármilyen szerkezet. Hamar nevet is kapott. Leon. Leon, mert úgy üvölt, mint egy fába szorult oroszlán. Helyes, sötétkék, fröccsöntötten lekerekített teste elképesztő kiabálásba csap, mikor munkára ösztökéli az ember. Leon, a modern porszívó, ősei még olyan hatalmasak voltak, hogy csak lovaskocsival lehetett megmozdítani, és az épület előtt parkoló gépből hosszú csöveket vezettek a házba, hogy az új találmány csodálatosan portalanítsa az ámuló tömegek legnagyobb örömére a szolgáltatást megfizetni tudó, és a technikai vívmányokat kedvelő, de kicsit bohókás honpolgár lakását.
Leon kis teste töredéke felmenőinek, de mindezt kompenzálja hangjával. Ugyan valamennyire port is szív, de leginkább üvölt. Bekapcsolni szigorúan a füldugók felhelyezése után szabad. Elképesztő hangerőt produkál a drága. Leon a port nem csak szívja, hanem rá is kiabál. Pontosan nem értem ugyan, hogy ez miért jó, de valami oka biztosan van. Különben miért is áldották volna meg a gyár mérnökei ekkora hanggal. Talán bizonyos frekvenciák felkavarják a statikus elektromosságtól letapadó porszemeket?!
Egy biztos, mikor Leon szív, Leon üvölt is. Nem is értem, miért porszívónak árulták, mikor ez egy üvöltő.
Fülek bedugva, szívásra fel, mert szívni kell!

szilveszteri harci játékok

Szilvesztert be kéne tiltani. Hogy miért is? Lássuk csak. Már régóta nem szeretem a szilvesztert. Sőt, helyesbítenék, utálom az új év érkeztét. Persze nem a dátumváltás tényével van bajom. Az egyszerűen praktikus, különben végtelen sok hónap név kusza világában kéne a tér-idő kontinuumban bolyonganunk. Ezen kitüntetett nap kötelező megünneplésének elkorcsosult, vagy inkább elvadult mivolta az alapvető probléma. Nem értem, miért annyira fontos a tél közepén, a legnagyobb hidegben matt részegre inni magát az embernek. Persze mindenkinek saját belátására van bízva, hogy mikor és miért is issza magát felismerhetetlenségig hülyére. De szilveszter estélye valami számomra kifürkészhetetlen okból társadalmilag elfogadhatóvá változtatja, az egyébként minden kritikán aluli viselkedést, részegséget, kábulatot, 'bulizást'.
Most volt szerencsém Berlinben átélni az ünnepi, akarom mondani harci játékokat. Itt ez úgy néz ki, hogy délután három körül elkezdenek lőni, és hajnalig abba sem hagyják. De nem ám időnként egy egy rakéta, vagy petárda. Ropogó tűzharc. És ugyan a blogírás egyik fontos eleme a túlzás, de most csak objektívan leírom a jelenséget. Hajnali egyre az egész városrész füstbe borult már. Bandázó kamaszcsapatok dobálják a petárdát minden arra járókelő lába mellé, elé, alá, fejére.... A levegő fojtogatóan puskapor szagú. Éjfélkor szűnni nem akaró tűzijáték. Kiabálás, lövések minden felé. Ha valaki esetleg háborús filmet szeretne forgatni, és nincs pénze a drága statisztéria és lőszermennyiségre, egyszerűen december 31-én éjszaka forgasson itt. Biztos lesz elég vágó anyaga.

Szóval és tettel, veszélyes, hangos, bosszantóan büdös és felesleges az egész. Ráadásul másnapra minden tiszta töltényhüvely, ami az esőben csúszik is. Értelmetlen baromság, és még sokba is kerül. Be kéne tiltani. Ráadásul azóta csöng a bal fülem, hogy egy rohadt petárda pont mellette robbant fel.

Az egyetlen magyarázat, hogy miért engedik szerintem, hogy az emberek szeretnek háborúzni, és így évente egyszer kiélhetik a robbantási mániájukat. Lehet bandákban rohangálni, egymásra lőni, ártatlan járókelőket büntetlenül megsüketíteni. Cserébe egész évben viszonylagos nyugalom, rend és tisztaság van. Az állati ösztön, harcra, fegyverre kielégítve, vissza a polgári élethez.